Suzuki Alto: Az Egyetlenegy
Ezt az autót – pontosabban a mostani generációját – még 2008-ban mutatták be, de a nagy nemzetközi érdeklődés miatt hozzánk csak nemrég jutott el. Igaz, meglehetősen szerény választékban: 1, azaz egy kivitelben kapható, beleértve a motort is. Egyedül a színek kínálnak alternatívát... Nos, ezt az egyetlenegy kivitelt talán a legvitatottabb színben kaptuk meg tesztelésre.
Alaktan
Kezdjük hát a hivatalosan Metallic Fortune Rose-nak nevezett színnel, amelyre egyesek szerint ránézni sem lehet hányinger nélkül, mások szerint egyszerűen ennivalóvá teszi az autót. Tény, hogy ilyen méretosztályban még elmegy, vagy éppenséggel nagyon bejön; egy 7-es BMW-n már valamivel nehezebb lenne elképzelni... Maguk a formák pedig – kedvesek és bájosak. Érvényes ez például a domború hűtőmaszkra és motorháztetőre, a „csodálkozó” lámpákra, a lendületes ívben felkunkorodó övvonal pedig dinamikát visz az összképbe. Kár, hogy jócskán kiszélesíti az amúgy sem karcsú hátsó oszlopot, ami nagy holtszöget eredményez. Az enyhén ereszkedő tető kiküszöböl minden buszos hatást, úgyhogy végeredményben pofás kisautó a Suzuki minije. Akinek pedig ez a szín nem tetszik, még kilenc közül választhat...
Belvilág
Itt érezni leginkább az autó hovatartozását, de az árkategóriát is. A műszeregység sebességmérőre és parányi, digitális benzinórára korlátozódik, a kesztyűtartó lényegében egy nyitott (és meglehetősen keskeny) polc. Az elülső ajtózsebek még nála is keskenyebbek, hátul viszont – mert a karosszéria ötajtós – egy nagyobb pillepalackot is befogadnak. Elöl gond nélkül elférünk, bár az ülések rövidek, mint minden miniautóban. Oldaltartásuk viszont jó, és integrált fejtámláik mozdíthatatlansága sem hátrány. Kicsit kiakadtunk azon, hogy a belső visszapillantó tükör nem sötétíthető, de jobb magyarázat híján ráfogtuk ezt is az ár- és kategóriabeli hovatartozásra. Mint ahogy azt is, hogy a hátsó ajtók ablaka nem süllyeszthető, csak kibillenthető. Szellőztetéshez elég, de csak ahhoz. Kár, mert egyébként hátul sem emberkínzó az utazás a kis Suzukiban, ami a térkínálatot illeti. Áruszállítást azonban inkább ne vállaljunk az alapon mindössze 129 literes, magas küszöbű kofferben; ha viszont csak ketten utazunk, több mint háromnegyed köbméterrel gazdálkodhatunk a kívülről csak kulccsal nyitható ötödik ajtó mögött.
Az országúton
Pörgős kis motorunk volt, amelynek legfeljebb a nyomatékszegénységet lehetett felróni, a teljesítményt semmiképpen. A közlekedésben ez úgy nyilvánult meg, hogy mielőbb túl kellett esnünk az alacsony fordulatszámon, és onnantól kezdve már autózhattunk is. Mégpedig igen kellemesen, mert a kisautó ekkor vonultatta fel minden jó tulajdonságát: a fürgeséget, az élénk gázreakciót, a kitűnő szervózottságból eredő könnyű terelhetőséget és manőverező képességet, a nagy tengelytávnak köszönhető stabilitást. Kevés olyan járműhez volt szerencsénk, amely ennyire elemében volt a városi cikázásban, de a sztrádán sem tartoztunk a guruló útakadályok közé. És akkor még nem beszéltünk a mindenfajta forgalom átlagolása után mért 5 liter alatti fogyasztásról. Egy szó mint száz: egy hét alatt nagyon meg lehetett szeretni ezt a kisautót!
Vas Gyula
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 996 cm3
Teljesítmény: 50 kW (68 LE)/6000min-1
Nyomaték: 90 Nm/3800min-1
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 155 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 14 s
A csomagtér űrtartalma: 129–774 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 5,5/3,8/4,4 l/100 km
Ár (metálfényezéssel): 7999 euró
DUNATAJ.SK