Kiállítás a létavértesi dr. Rozsnyai István gyűjteményéből január 14-től február 25-ig.
A néprajzi tárgyak gyűjtését apai nagymamája, Máté Katalin kezdte el Kós Károly ihletésére Kalotaszeg fővárosa, Bánffyhunyad mellett Ketesden.
Ők ketten sok helyen gyűjtöttek, főként Kalotaszeg falvaiban, de a szász vidékeken is az 1960-as, 70-es években. A gyűjteményt 1979-ben bekövetkezett hirtelen halála után egyetlen fia, Rozsnyai István, az édesapa örökölte. A tárgyak az 1989-es forradalom után kerülhettek át Magyarországra.
Dr. Rozsnyai István 1976. április 29-én, Nagykárolyban született. Családjával 1984-ben települt át Magyarországra, akkor második osztályos tanuló volt, az elemit a nyírbogdányi Kazinczy Ferenc Általános Iskolában végezte.
1990-1994 között a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium tanulója volt. Speciális, emelt szintű német és angol oktatásban vett részt, így a középfokú nyelvvizsgát már másodév végére megszerezte.
2000-ben a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán gyógyszerészként végzett. 2003-ban Budapesten szakvizsgázott. 2004-ben Szegeden közgazdász diplomát szerzett.
Édesanyja, Rozsnyainé dr. Simon Zsófia gyógyszerész, a debreceni Szigligeti magángyógyszertár vezetője. Édesapja, Rozsnyai István református lelkész, a létavértesi Református Szeretetház vezetője. Testvére, Rozsnyai Balázs belsőépítész Torontóban.
A néprajzi tárgyak gyűjtését apai nagymamája, Máté Katalin kezdte el Kós Károly ihletésére Kalotaszeg fővárosa, Bánffyhunyad mellett Ketesden.
Ők ketten sok helyen gyűjtöttek, főként Kalotaszeg falvaiban, de a szász vidékeken is az 1960-as, 70-es években. A gyűjteményt 1979-ben bekövetkezett hirtelen halála után egyetlen fia, Rozsnyai István, az édesapa örökölte. A tárgyak az 1989-es forradalom után kerülhettek át Magyarországra. Jelentős mennyiségű és minőségű festett bútort - tordai, zilahi és szász kerámiát - hagyott hátra, de nem elhanyagolható a hollóházi, bélapátfalvai, telkibányai keménycserép gyűjtése sem.
István 2000 óta folytatja a családi hagyományt, a mai napig aktívan gyűjt. Figyelme központjában a népi kerámia áll, amit igyekezett úgy kiegészíteni, hogy az egész Kárpát-medence magyar fazekasságát felölelje. Sokat vásárolt magángyűjteményekből, vásárokon, néprajzi aukciókon. A meglévő gyűjteményhez sikerült sok szép Magyarországi kerámiát gyűjtenie: Mezőcsátról, Tiszafüredről, Mezőtúrról, Hódmezővásárhelyről, Sárospatakról, Békésről, Mórágyról, Siklósról, Bajáról.
Erdélyben, főleg a Székelyföldön és Kalotaszegen gyűjt, amit még lehet.
Küsmödön sok szép kályhacsempét és bokályt talált, Gyergyószárhegyen tulipános bútorokat, Nyárszón, Almáson, Kalotaszentkirályon, Gyerőmonostoron pedig fafaragásokat, mángorlókat, borotvatokokat, mézeskalács-formákat, Torockón tűzi kovácsmunkákat, zárakat, lakatokat, tűzikutyákat, kovácsszerszámokat.
A DMK Tímárházában (Debrecen, Nagy Gál István u. 6.). Ezúttal festett bútorokat tekinthetnek dr. Rozsnyai István létavértesi gyűjteménytulajdonos darabjaiból január 14-től február 25-ig.
forrás: https://www.nepzene.hu/?teljes_cikk=271551295175037&tipus=nepmuvesz