C3 Picasso 1.6 HDI – szabadon szárnyaló
C3 Picasso 1.6 HDI – szabadon szárnyaló
2010.07.09. 23:04
Autós újságírónak lenni alapjában véve jó dolog, hiszen az ember jelentős részben azzal foglalkozhat, amit szeret. Ismerősök és ismeretlenek is meglehetősen sokszor teszik fel a már megszokott kérdést: te milyen autót vennél? Neked biztos könnyű a választás, hiszen nap mint nap a legújabb modelleket tesztelheted… és itt tulajdonképpen meg is áll a tudomány, hiszen éppen ebből adódóan nagyon nehéz lenne kiválasztani azt az egyet, amelyik aztán a nagy „autóválasztó” győztese lehetne. Az egyiket ezért, a másikat azért szereti az ember, így aztán az autós újságírók csélcsap szerelemhajhászként egyszerre több szeretőt is tartanak. Persze vannak maradandó élményeket nyújtó kalandok is az életünkben. Ilyenkor bizony fájó szívvel szállunk ki a számunkra sokat jelentő négykerekűből.
Ez nem okvetlenül jelenti azt, hogy az aktuális kedvenc tökéletes lenne, de egy biztos, hogy olyan tulajdonságokkal bír, amelyek igazi élménnyé teszik a vele való autózást. Mivel hál’ Istennek mi sem vagyunk egyformák, kinek ez, kinek pedig az jelent maradandó élményeket. A hosszú lére eresztett bevezető talán már sejteti, hogy a Citroen 1.6 literes 110 lóerős dízelmotorral szerelt egyterűje bekerült a kedvenceim közé.
A bumfordian aranyos, de mindenképpen egyedi formavilág, amolyan családias hangulatot áraszt. A C3 Picasso karosszériája kicsit retro, de mégis modern. Nem biztos, hogy első látásra szerelem lesz a dologból, de a szimpátia biztos. Számomra, aki a Citroen formabontó világújdonságától az ’50-es évek átlag autóinak világából magasan kiemelkedő DS-től alig korábban keletkeztem, ez a márka mindig a kihívást, az úttörő megoldásokat és a bátran megrajzolt, kicsit futurisztikus, avantgard formákat jelentette. Nekem a Citroen ettől Citroen, és kész. Mikor a márka kicsit szürke, poroszosan racionális és unalmas megjelenéssel nyomult, szinte személyes sértésnek vettem, a dolgot. Szerencsére az utóbbi néhány esztendőben egyre inkább, újra fel merik vállalni az egyediséget, és ezt most nagyon ügyesen és jó arányban turmixolják össze úgy, hogy a látvány és a feeling az átlag vásárlót is képes magával ragadni.
A C3 Picasso - mint már említettem - nem biztos, hogy a külsejével fogja szerelembe ejteni a közelébe merészkedő érdeklődőket, hanem a belső terével, amely valóban körülöleli és egy különlegesen kellemes világot varázsol utasai köré. Szép és egyedi formai megoldások, minőségi anyagok, kényelem, kellem és praktikum. Nagyjából ez jellemzi a belső terét. A tervezők be tudták bizonyítani, hogy a formákat bontogatni nem egyenlő az öncélú csapongással, és a végeredmény egy az emberekhez emocionális úton közelítő sikeres autó lehet. Mivel nem vadonatúj modellről van szó, és már nekem is többször volt lehetőségem a különböző változatok kipróbálására, most meglepődve tapasztaltam, hogy ezzel a 110 lóerős, kimondottan takarékos és dinamikus dízel erőforrással az élmény szinte tökéletessé vált. Az autó és a motor egymásra talált és ez minden tekintetben sokat hozott a C3 Picasso számára. Legalábbis az én esetemben…
Ez a szinergia, az autózás olyan élményt tudja biztosítani, aminek a mai korban oly fontos környezetvédelmi elvárások, a dinamizmus iránti igény, a visszafogott üzemanyag felhasználás és a formavilágtól talán idegennek tűnő sportos vezethetőség is részét képezi. Az autó sarokpontjaira kirakott kerekekből adódó hosszú tengelytávnak, a rövid túlnyúlásoknak, a sportos vezethetőség és kényelmes gördülés közötti kompromisszumot jól megtaláló futómű hangolásnak köszönhetően, meglepően dinamikusan haladhat(na) a Picasso… (na)! ha a menetstabilizáló rendszer, az összes Citroenhez hasonlóan nem lenne egy pánikbeteg megoldás. Ugyan úgy, mint a C4 sport vagy bármelyik modell esetében, a röhögséges 50-es tempónál visszakapcsol az élménygyilkos elektronika, ami aztán rendszeresen megfegyelmezve tart kordában minket, ezzel olyan rossz gondolatokat ébresztve az ember fiában, ami a kábelköteg bokornyíró ollóval való elmetélését is előrevetíti, mikor egy tempósabb fordulóban, elrántva a gázt, kinyírja a vezetés élményét. Arról nem is beszélve, mikor a kereszteződésben gyorsan szeretnénk átstartolni a nyüzsgő autóáradatban, és ha kicsit porosabb az út felülete, úgy veszi el a gázt, hogy egyben kellemetlen helyzetbe is hoz minket. Nem is értem! …és nem is fogom. A C4 sport, ami a frenetikusan jó futóműnek és a benzines turbó motornak köszönhetően, egy a hétköznapok szürke aszfaltcsíkjára igazi világbajnoki géneket továbbörökítő autó, képes volt nyíl egyenes úton, egy-egy komolyabb gyorsításnál is halálos pánikba esve elvenni a gázt… brrrr!
Ha már így előkerült az egyik olyan hiba, amit már sokszor megtapasztaltam a márka modelljeinél (és az igazság kedvéért más márkák modelljeinél is!), csapjuk hozzá a következőt is, ami engem ugyan (határeset lévén) nem zavart, de a pedáltér egy kicsit szűkösre sikerült. Egy komolyabb méretű téli cipőben már vannak kalandok, hiszen akár a műszerfal alsó része is útban lehet, ezzel akadályozva a pedálokon való virtuóz lábmunkánkat. Mindez persze a kecses női lábakon feszülő topánkákra nem érvényes (44-es méretig!). Szóval azért vannak dolgok, amelyeken még érdemes lenne elmolyolni a gyáriaknak.
Visszazökkenve az előbbi eufórikus kerékvágásba, nézzük miben jó még a C3 egyterűje… Persze lehet, hogy a nyájas olvasóban, az előbbi beszólásaim után felrebbent a kétkedés setét fellege, és mielőtt tovább fényesíteném a márka üdvöskéjét, tisztáznom kellene, hogy mi a fészkes fenéről is firkáltam itten össze meg vissza, mikor azt magyaráztam, hogy napestig waxolnám a vasat kicsiny garázsomban, ha az enyém lehetne? Szóval az úgy van, mikor az ember fia jó sok évet tölt el versenypályákon, van egy kialakult stílusa, ami aztán kicsit macerássá teszi a mindenféle elektronikákhoz való viszonyát (megjegyzem nem minden alapot nélkülözve!), és a sportos vezethetőség képességének lemészárlása rossz hangulati előjeleket képes termelni bennem. Egyébiránt egy normális átlag autós számára ennyire nem dráma a helyzet (hacsak nem 45-ös a cipőmérete…), bár ez a védelmi rendszer kétségtelenül alulbecsülte a képességeinket. A Picassó vezethetősége, hangulata és használati értéke(i) azonban kárpótoltak a tesztvezetés alatt, és ebből adódott, hogy összességében, egy szerethető és fájó szívvel visszaadható autóként került be emlékeim virtuális garázsába. (Ó… szinte egy költő veszett el bennem, és már csak abban bízhatunk, hogy soha nem találom meg!)
Na! Zökkenjek már vissza a teszt érdemi, és informális részébe! Szóval az utastér belső világának hangulata, a vezethetőség és egyéb, a gördülésünk köré csoportosítható élmények után néhány apróságról is érdemes szót ejteni. Az utastér padlólemezébe rejtett tárolórekeszekbe, az ajtózsebekbe, és egyéb kialakított zugokba, minden utas el tudja suvasztani az apróságait, és ez a tény is azt bizonyítja, hogy a gyáriak rólunk, utasokról se feledkeztek el. A hátsó ülések támlájából lehajtható asztalka fölé még egy kis lámpa is került, hogy éjszaka se kelljen vakon tapogatózni. Tesztautónk egyik pompás, kiegészítője volt, a tető teljes felületén panoráma kilátást biztosító üvegfelület is, és ha mondjuk, egy gyönyörű nyári éjszakán a csillagokban akarunk gyönyörködni, ebben az autóban, ez megadatott az utasoknak. A hátsó oldalajtók ablakai elé árnyékoló hálót húzhatunk, ami a kíváncsi pillantások elől is nyújt némi védelmet, tehát összegezve a kényelmi és praktikus mindenfélék sorát, a komfortérzetünk is rendben lesz. A C3-as belső tere rendkívül jól variálható, és az ülések lehajtása után hatalmas, sík felületű csomagteret nyerhetünk, ahol akár kisebb bútorokat, asztalokat, szekrényeket is szállítmányozhatunk.
Ejtsünk néhány szót a vezető köré kiépített rendszerekről is. A műszerfalon és a kormányon lévő kezelőszervek és a fedélzeti computer + hifi + klímaberendezés kezelése feltételez némi előképzettséget. Tehát ha csak úgy belehuppannak az autóba, a villogón, a világításkapcsolón, meg pár alap dolgon kívül nem biztos, hogy rögtön minden területen otthonosan mozognak majd. Azonban, ha már szert tettek az eligazodáshoz szükséges alapokra, egy kimondottan funkcionális, informatív és finoman kidolgozott rendszer előnyeit élvezhetik, tehát tényleg érdemes némi időt szánni a kezelési könyv olvasgatására. Személy szerint nem vagyok híve a középre helyezett műszeregységnek, de speciel ennél a modellnél ez a pozíció egyáltalán nem zavaró, sőt kimondottan jól sikerült megoldás. Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, mivel még házon belül sem sikerült mindig ilyen jól eltalálni az ideális állapotot, mert például a nagyobbik testvérnél, a C4 Picassónál, a fordulatszámmérő már a senki földjére került…
A fogyasztás és a dinamizmus terén is jó eredménnyel zárt ez a mókás francia. Az 1.6 literes motor 110 lóereje, a hozzá tartozó 215 Nm-es nyomatékkal, a kitűnő érzékel hozzáhangolt ötsebességes váltóval a háttérben, igazán sportosan mozgatta a Picasso-t, és az átlagfogyasztás is csak 5.5 liter környékén mozgott. Megjegyzem kár, hogy hatsebességes váltóval egyelőre nem rendelhető az autó. A motor maximális nyomatéka egyébként már az 1750-es fordulatszám-tartományban a rendelkezésünkre áll, így már alapról is igen lendületesen mozgatható a kis Picasso, miközben alacsonyan tartható a fogyasztás is. Amennyiben sportot űzünk a spórolásból, és kibírjuk, hogy ne használjuk ki az autóban rejlő lehetőségeket, a gyárilag megadott 4.5 literes átlagfogyasztás helyett, ideális forgalmi körülmények között akár 4-4.2 literrel is elautózgathatunk. Tesztautónk a legmagasabb, Exclusive felszereltségi szintet képviselte. Ennek a modellváltozatnak az induló ára 4 millió 400 ezer forint.
A Citroen C3 Picasso egy nagyon jól kitalált autó, ami lényegesen több szolgáltatást képes nyújtani, mint a kategória átlag, és a jól variálható utastér rengeteg lehetőséget rejt magában. A formavilága révén ugyan nem tartozik a sportos kompakt limuzinok közé, de ezzel a dízel erőforrással minden adottsága megvan ahhoz, hogy sportosan is autózhassunk vele. Azok számára, akik szeretik az egyedi megoldásokat, élvezik, ha a körülöttük lévő használati eszközeik sem szürkék, és unalmasak, ha tehetik, szeretnek szabadon szárnyalni, ebben az autóban megtalálhatják, amit keresnek.
Bögös Sándor
2010.07.09. 23:04
www.telepress.hu