Amit az önkormányzati obstrukció hátteréről tudni kell - Sportnyelven szólva: EZ A MECCS FÉLBESZAKADT!
Miután a középcsatár a meccs előtt közölte, hogy a kezdőrúgásból akar gólt szerezni, az emberhátrányban lévő ellenfél levonult a pályáról, ez pedig a mérkőzés végét jelentette. A csalódott és felháborodott szurkoklótáborok persze az ellenfelet hibáztatják, de a higgadtabbak saját csapatuk döntését is megkérdőjelezik mindkét oldalon. Egyszóval cirkusz volt, munka nem.
Remélem ez volt az első és egyben utolsó feleslegesen elmaradt tanácskozás. A nagypolitika úri huncutságaiból, a nagyok legújabb trükkjeinek lekoppintásából nem kérek - és feltételezem, hogy - a város polgárai sem.
Azok közé tartozom, akik az előző két ciklus városvezetésével elégedetlenek voltak és a legutóbbi önkormányzati választások pedig megmutatták, hogy a többség így gondolta. Most alkalom nyílik megmutatni azt, hogy a várost lehet jobban és áttekinthetőbben irányítani. Ki lehet tiltani a korrupciót, a klientelizmust, és a sógor-komaságot. Meg lehet kímélni a polgárt a mellébeszéléstől és a félrevezetéstől, mert ebből már elegük van. El kell fogadni a jogos kritikát, hiszen tévedni emberi dolog, a makacskodás viszont könnyen megbosszulhatja magát. Talán felesleges leírni, hogy a fentiek betartását az új városvezetéstől is elvárom.
Az önkormányzat jelenlegi erőviszonyait áttekinteni korántsem egyszerű. Megjelent a nagypolitika vírusa, mi szerint az érzékeny döntéseknél meglepő eredménnyel végződhet a titkos szavazás, a hunyót pedig senki sem találja. A legutóbbi önkormányzati ülésen alkalmazott obstrukció már nyíltabb színvallást igényel, a Com-médiával kapcsolatos előterjesztésről és az azt követő eseményekről a véleményem a következő: A jelenlegi ügyvezető szakmai rátermettségét nem vitatom, a polgármester által a leváltására felhozott indokot viszont elfogadtam. Annak ellenére, hogy Pék Zoltán pártonkívüliként irányította a városi médiát, szerintem az összhatás egyáltalán nem ezt tükrözte, a tartalom is gyakran volt egysíkú, ezért támogatom a személycserét. A helyére javasolt Stubendek László pártelnöki funkciója nyomós ellenérvnek hat a Híd frakció kezében, ennek ellenére én az Ő ideiglenes megbízását támogattam volna a pályázat lebonyolításáig. Stubendek László személye korántsem kelt félelmet, másrészt pedig volt rá példa, hogy saját pártja azóta már más pártba átigazolt hatalmasaival szemben is ki mert állni az igazság mellett. A tettek pedig többet jelentenek, mint előre pálcát törni valaki felett, aki ráadásul tavaly novemberben elég sok szavazatot kapott, vagyis élvezi Komárom polgárainak támogatását. A pályázat eldöntéséig ugyanis nemcsak a képviselők, hanem a polgárok is megítélhették volna, hogy a Com-média pártpropagandaként vagy elfogulatlan változatos városi hírforrásként működik. Ahogy a pártonkívüliség korántsem jelent mindig függetlenséget, egy tisztességes pártelnökről is lehet feltételezni azt, hogy szakmai munkájába nem keveri bele pártja érdekeit. Mindezek és az ideiglenes kinevezésre módosító javaslat elhangozhatott volna az előterjesztés vitájában, ha a Híd frakciója nem veti be az új csodafegyvert, ami csak úgy sülhetett el, hogy az ülés előtt legalább egy függetlent is beszervezett. Ezek után az érintett(ek?) esetében legfeljebb pártonkívüliségről és nem függetlenségről lehet beszélni. A történtek után valószínű, hogy új jelöltet kell találni a Com-média élére, mégpedig konszenzus árán, úgy, ahogy azt a Híd javasolta. Nagy kár, hogy az általuk most többször emlegetett és kikövetelt „írott és íratlan szabályok betartására vonatkozó igény“ nem fogalmazódott meg az első ciklusok nem mindig patyolattiszta döntései során. Persze jobb későn, mint soha...
A közélet jelenlegi állapotait látva egyre gyakrabban kívánkozik ki belőlem egy lehetséges vízió: a választott közszereplők - országos, megyei és helyi szinten egyaránt - legfeljebb két ciklusban jelöltethetnék magukat egymás után, utána legalább négy évet saját szakmájukban kellene dolgozniuk.
És ha már a fociból vett példával kezdtem, az idényen belüli átigazolásokat sem kéne átvennie a közéletnek. Legalább a következő ciklust meg kellene várnia annak, aki ezentúl a volt csapata ellen akarna pályára lépni. Mindezek jelentősen csökkenthetnék az áttekinthetetlen és kibogozhatatlan hatalmi összefonódások közéletet mérgező, a tisztességes polgárok számára egyre elviselhetetlenebb hatásait.
Dr. Benyó Zoltán
független képviselő
Dunatáj hetilap 8/2011