Szilveszter Kiskőrösön

2011.01.12 21:40

,,Csecsemő mozog az ágyon, lilapiros arrcal. Tüdejébe most nyilall az idegen levegő, erőszakosan, fájdalmasan, akár a kés. Mélyet lélegzik, hosszú, éles jajgatása elnyúlik az éjszakában. Jaj, honnan, hová és miért? Micsoda meglepetés érkezni sehonnan, és lenni valahol, ocsúdni az életre, búbos kemence melegét, kunyhó földszagát, kamillatea izét, fényt érezni, és tudattalanul, de először sejteni valamicskét abból, hogy vagyunk! Vad csodálkozás az arcocskán, nem nagyobb, mint lesz valamikor, a haláltusakor. Örökkévalóság kis utasa, végtelen vándora, rövid időre megállapodik itt.

-Fiú!- kiáltják át a félméteres hangfogó havon a szomszédoknak, kik még ébren vannak.“

 

A teljes cikk a Dunatáj hetilap ez évi 2. számában olvasható