Sántántangó: Molnár Csaba filmes sikerei
A komáromi Molnár Csaba, filmrendezést hallgató harmadéves egyetemista a pozsonyi Színház− és Filmművészeti Egyetemen. Sántántangó című filmje nemrég elnyerte a főiskola által szervezett ÁČKO filmfesztiválon az Irodalmi Alap legjobb rendezésért járó díját. A film egy fiatal, kisvárosi rendezőről szól, aki belevág egy film elkészítésébe, majd dacolva a körülményekkel arra jut, hogy mindennel egyedül kell megbirkóznia a siker érdekében.
Milyen előzményei voltak a filmnek?
– A Sántántangó szemeszterzáró vizsgafilmnek készült. A téma az elszalasztott esély volt, ami tág teret kínált számunkra, kissé bonyolult volt megragadni a lényegét. A tanáraink azt mondták, hogy mindenki próbáljon valamit belevinni saját élményeiből, tapasztalataiból. Az én filmem egy amatőr filmrendezőről szól, aki egy kisvárosban próbál filmet forgatni. Helyi vállalkozóknál keres hozzá pénzt, a helyi tévé operatőrével kísérli meg a forgatást. Aki volt már ilyen helyzetben, könnyen felismeri ezeket a szituációkat a filmben. A főhős fejében megszületik ugyan egy forgatókönyv, de mindenki, akinek bizonyos befolyása van a filmre, valami teljesen mást akar, mint ő, így egyezkedni kényszerül.
Milyen volt a fogadtatás?
– Aki még nem tekintett be egy forgatás kulisszái mögé, nem igazán érti a „belsős” poénokat, például azt, amikor a rendező azon vitázik az operatőrrel, hogy filmre forgassanak−e vagy kamerára, szóval ezeket a dolgokat a suliban nagyon jól fogadták, betaláltak a poénok. A nem szakmabeli közönség nem fogadta ilyen nyíltsággal, nem vették észre az egész humorát. Számukra a film vége fanyar, mert nincs happy end. De én szeretem. Így van az életben is. Aki nem ismeri ezeket a helyzeteket, annak az egész keserűen vicces.
Hogyan nyert díjat a Sántántangó?
– A suli minden évben meghirdet egy versenyt, melynek megszervezése a harmadéves gyártásvezetőknek egyben gyakorlatot is jelent. Olyan fesztivál ez, ahol szerepelnek meghívott vendégek, más iskolák növendékei is. Úgy szerették volna, hogy a filmem legyen a fesztivál nyitófilmje, de akkor nem indulhatott volna a versenyen. Végül nem lett nyitófilm, indult, és legnagyobb meglepetésemre, nyert. Az Irodalmi Alap legjobb rendezésért járó díját kapta. A Legjobb Film kategóriában is az első háromban volt, amivel az eredményhirdetéskor szintén nagy örömmel szembesültem.
Ha jól tudom, szlovák feliratokkal vetítették.
– Igen, és egészen jó érzés volt, hogy ennyire pozitívan fogadták, annak ellenére, hogy feliratos a film. A zsűri is elmondta, ki más, ha nem ők mutatnának példát, hogy részesülhet egy ilyen film is ebben az elismerésben.
Mostanában mire készülsz?
– Jelenleg egy újabb vizsgamunkám forgatókönyvét írom Varga Emese dramaturggal. Ez egy kissé más történet. Egy lakótelepi panelházban játszódik. Ötvöződik benne a közép−európai s a szlovákiai magyar életérzés. A főszereplő egy fiú. Sok kérdésre keresi a választ a film. Hogyan viselkedik egy kissé Amélie−lelkű, végtelenül jó szándékú ember ebben a közegben? Tud−e segíteni másoknak? Mennyire vagyunk képesek mi elfogadni ezt a segítséget? Nyitottak vagyunk−e a boldogságra? Ezeket próbáljuk megválaszolni.
2011. január 11. kedd, 11:44
FLASKA KATA
www.szabadujsag.com