„Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg…”
Amióta Simon Zsolt ismét földművelésügyi miniszter lett, döntései, nyilatkozatai a legellentmondóbb véleményeket váltják ki. Nyilvánvalóan, azért, mert hónapról-hónapra, sőt, egy hónapon belül is megváltoztatja ezeket. Végigböngészve a szlovákiai sajtót, a hírügynökségi jelentéseket, 2010. augusztus 26-án például ezt írja a Smer: „Simon Zsolt (Most-Híd) földművelési és környezetvédelmi miniszter azért akarja eltörölni a termőföld ipari hasznosítására kirótt illetéket, hogy kizárja a korrupciót, javítsa a vállalkozói környezetet, ezzel új munkahelyeket teremtsen.
A díjszabás sürgős csökkentése azonban elsősorban a pénzügyi befektetőknek óriási lehetőség. Több mint három hónapon át korlátlanul és nevetséges összegért juthatnának jó minőségű termőföldekhez és erdőkhöz. A miniszter megfeledkezett arról, hogy rendelete nem kezeli a termőföld védelmét. Tehát azt, hogy a befektetők ne a legértékesebb termőföldeket építsék be kis összegű megváltással. Tegnapi sajtóértekezletén viszont már lehetségesnek tartotta, hogy a januártól hatályos törvények már a földvédelmet is rendeznék… Az új földvédelmi és építésügyi törvény azonban csak januárra készül el, s emiatt tiltakoznak a környezetvédők. Robert Oružinský ökológus nem tartja véletlennek Simon igyekezetét. A legértékesebb szántóföldek Dél-Szlovákiában vannak, s különösnek tartja, hogy a földművelésügyi miniszter az illetéket drasztikusan csökkentő rendelet módosítását már két héttel azelőtt a kormány az asztalra tette, hogy a programnyilatkozat elkészült volna. Vajon miért sietett ennyire? – kérdezte.”
Október elején a miniszter a 2011-es költségvetéssel kapcsolatban egyrészt sajnálkozott, hogy nehéz helyzetben lévő ágazata gondjainak megoldására több pénz kellene, másrészt indokolta a tervezett, megszorító intézkedéseket. November 14-én, ezekkel kapcsolatban az MKP közölte álláspontját:”A gazdasági válságnak más ágazatok mellett, a mezőgazdaságban is súlyos következményei voltak. Az idei szélsőséges időjárás súlyosbította a mezőgazdászok helyzetét, tetemes, százmilliós károkat kellett elszenvedniük. Ezért az MKP, ebben a helyzetben, nem ért egyet a kormány szándékával, mely szerint eltörli a mezőgazdaságban használatos, ún. piros gázolaj jövedéki adókedvezményét… Nem ért egyet a kormány további tervezett intézkedéseivel sem: a szarvasmarha-tenyésztés állami támogatásának 19 millió eurós csökkentésével, a mezőgazdasági termények saját gazdaságban történő értékesítése esetén a hozzáadottérték-adó kedvezményes, 6%-os adókulcsának eltörlésével, a sör jövedéki adójának jelentős emelésével.” Az állásfoglalást közzétevő Farkas Iván figyelmeztet arra is, hogy a nemzeti önrész megvonásával Szlovákia kormánya maga csökkenti a hazai mezőgazdasági termékek konkurenciaképességét, kritikus, sőt kilátástalan helyzetbe taszítva intézkedéseivel az agárvállalkozókat, földműveléssel foglalkozókat.
November 9-én, a V4-ek, valamint Bulgária és Románia földművelésügyi minisztereinek pozsonyi találkozóján Simon Zsolt még kijelenti, „mind egyetértettünk abban, hogy mennyire fontos számunkra a termőföld védelme. Közös érdekünk, hogy megvédjük a spekuláns vásárlókkal szemben, s megtartsuk saját farmereink, saját polgáraink számára.” Szintén közös jogháttér kialakítását tartja fontosnak, s támogatja Magyarország és Lengyelország elhatározását, hogy a föld külföldieknek történő eladásának tilalmát meghosszabbíthassák további három évre.
November 29-én a KAP-ról nyilatkozik a miniszter Brüsszelben, lengyel kollégájával egyetemben, ahol kijelenti, „minden tagállam érdeke az európai mezőgazdaság reformja”. Egyetértenek abban, hogy ehhez a mezőgazdaság megfelelő finanszírozására lesz szükség. És ismét a nemzeti támogatások tekintetében van egyéni véleménye, szerinte „egységesíteni kellene a nemzeti támogatások odaítélésének szabályait.”
2010. december 3-án, majd a hónap közepén már úgy nyilatkozik, hogy Szlovákia mégsem kéri a földeladási moratórium meghosszabbítását. A háttérmagyarázatok szerint már úgyis dán, holland, osztrák és egyéb befektetők tucatjai jutottak „közvetítőkön” keresztül olcsón a legjobb dél-szlovákiai termőföld több ezer hektárjához, s külföldiek kezében a még, vagy már létező, itteni, élelmiszeripari üzemek is.
2010. december 29-én viszont - a SITA azt a hírt közli, hogy a Szlovák Földművelésügyi Minisztérium mégis kéri a moratórium meghosszabbítását további három évre…
Jó lenne tudni, mi a helyzet valójában? Mi miért történik, miért ezek az ellentmondó döntések, kapkodó intézkedések? Mit várhatnak Simon Zsolttól a pusztító árvizek, belvizek után még nem kárpótolt, vagy csak jelképes kárenyhítéssel „lenyugtatózott” gazdálkodók? Mit remélhet a mezőgazdaság? Akármelyik oldalról nézzük (növénytermesztés, állattenyésztés, zöldség-vagy gyümölcstermesztés, feldolgozóipar), gond, gond hátán. És ezeknek a halmozódása már a Fico-éra előtt elkezdődött. Azóta, a tragikomikus szállóigével érzékeltetve, „a helyzet – fokozódik”.
Vajon ez a kormányzat – és egyedül való minisztere – megbirkózik vele? Ha igen, hogyan? Ha nem – jöhetnek az egymást váltó további (a leépült, tönkretett ágazatot már életre kelteni képtelen) miniszterek? A környező országok bármelyikében már útlezárásokkal, kormánypalota előtti tüntetésekkel követelnék a gazdák, a farmerek, ami elvitathatatlan joguk – nálunk mindenki a sült galambot várja, vagy egyetlen emberre bízza a sorsát, a termőföld, a mezőgazdaság jövőjét?
H. Mészáros Erzsébet
2011. január 17. hétfő, 16:20
www.szabadujsag.com