Ki kinek, mit köszönhet?
Általában nem szeretem, amikor a magyarországiak a szlovák-magyar viszonyról beszélnek, vagyis arról emlékednek, ,,nagy szakértelemmel“, amiről fogalmuk sincs. Végül oda lyukadnak ki, hogy a felvidéki magyarság meg van félemlítve, nem mernek az utcán magyarul megszólalni. Ezen az általunk komolyan vett marhaságon itt csak nevetni tudunk. Igaz, nem zörög a haraszt, de egy-két szélsőséges elemből nem lehet nemzetet általánosítani.
Viszont a minap egy magyar csoport beszélgetésére lettem figyelmes, abból is az egyik hölgy megállapítására: ,,Mikor a szlovákok emelnek egy szobrot, a magyaroknak ez nemigen tetszik és előbb-utóbb ők is emelnek egyet, ami viszont a szlovákoknak szálka a szemében, ezért ők is rátesznek egy lapáttal, ami egy újabb szobrot eredményez és ez valahol jó, hiszen ennek köszönhető Komárom szoborparkjának gyarapodása. Márpedig a szobrok csakis szépithetik a várost.“
Ez igen! Ebben sem mellveregetés, sem gyűlölet, csak a lényeg.
Futó Ferenc