Elment a direktor
Az iskolát a legvadabb politikai terror időszakában is megvédte attól, hogy a mindenkori hatalom szócsövévé váljon. Bencés diákként érettségizett az öreg gimnázium falai között, s az 1968-as események idején is azt tartotta legfontosabb feladatának, hogy az iskola nívója semmiképp se csorbuljon. Ő volt az utolsó magyar-latin szakos tanár. Hatalmas ismerettel türelemmel, alázattal. Ő volt számukra a ,,diri“, az igazságosztó. Bármikor bemehetett hozzá egy diák, ha úgy érezte, valami miatt hátrányba szorult, mindenkit meghallgatott, s igyekezett minden tanár-diák párharcot elsimítani. Ovidius, Vergilius idézetekkel küzdött az iskola minden diákjáért, tanáráért. Csendesen, halkan, de hanghordozásából mindig kiérződött az egyenesség. Nyugdíjba vonulása után még jó párszor beszélgettünk, amikor délutáni sétáját végezve elment a szerkesztőség ablaka alatt. Azután megbetegedett, hangját is elvesztette, teste is lebénult, sokáig ki sem lépett a lakásából, Szégyellte elesettségét. Csak a gimnáziumi rendezvényekre járt el, vagy fogadta a régi diákok, barátok látogatását. Csendesen ment el. Horváth József nyugalmazott gimnáziumigazgatótól december 9-én, csütörtökön du. 2 órakor veszünk végső búcsút a komáromi temetőben.