Az Erzsébet-szigeti filagóriát kiszabadították dzsungelbörtönéből
,,Mint a bűbájos napkeleti mesék csodás világából ittfelejlett, nászkoszorúkkal pazarul felpompázott oriási gálya, ringatózik a Duna ezüstösen selymes vizén a komáromiak tündérszigete, az Erzsébet-sziget. Virágbaborultan díszlenek a kertek fái, a tavasz ragyogó napja aranysugarainak özönével borítja be lombjait s a fehér és rózsaszinű virágszirmokból édes illat árad szerte. Bent a bokrokban és a fák ágai között madárének zeng, a feltámadás himnusza, melynek ünnepi szimfóniája oly csodálatos erővel ragadja meg a sziget leghűségesebb madara, a fülemüle. Mely a zsendülő természettel újra visszatér régi kedves tanyájára, a szigeti bokrokba. Április végén már fölcsendül dala, trillázik, csattogva, lágyan, epedőn, panaszosan, zokogva zeng az egész virágos tájékon, oly igazán, amint a kis dalosszerelmes szívéből fakad. Isteni hangverseny az, amelyhez foghatót nem lehet találni.“
(Fülöp Zsigmond: Jókayék szigeti kertje)
A teljes cikk a Dunatáj hetilap 39. számában olvasható